Apró képek az önismeretről

PhD Dr. Kollár József: Apró képek az önismeretről

Shakespeare Hamletjében Poloniusz azzal a jó tanáccsal bocsátja útjára fiát, hogy legyen hű önmagához és akkor másokat sem csap be.

„Légy hű magadhoz, így mint napra éj következik, ál máshoz se lész(...)!”

De mi van akkor, ha olyan ember próbál hű lenni magához, aki öncsaló, bullshitelő (hantázó), szűk látókőrű, zárt, önkörében forgó, kisszerű. Vagy éppen olyan, aki nem tudja, hogy kicsoda.

Valójában tényleg nem könnyű rájönni arra, hogy kik is vagyunk (volnánk?) valójában.

Villon (a középkor végének leghíresebb francia költője) az Apró képek balladájában egyenesen azt állítja, hogy mindent tud, kivéve azt, hogy Ő kicsoda.

Tisztában van az élettel, a sorsával, azzal is, hogy meg fog halni, csak arról nincs fogalma se, hogy ki az, aki meghal.

"Mindent tudok hát, drága herceg, / tudom, mi sápadt, s mi ragyog, tudom, hogy a férgek megesznek, csak azt nem tudom, ki vagyok."